A kapcsolatanalízis eredete, ahogyan a neve is utal rá, a pszichoanalízis. A 90-es években két magyar pszichoanalitikus dr Hidas György és dr Raffai Jenő fejlesztették ki az analitikus üléseken a felnőtt pácienseknél tapasztalt perinatális élményvilág nyomán. Az alap koncepció az, hogy a várandósság alatt az édesanya és a magzat testi kapcsolódásnak közvetítésével, a megfogant baba és a mama tudata is interakcióba kerül, kialakul közöttük egy személyközi tér, amiben kommunikálni tudnak egymással.
Azóta a kutatási eredmények is altámasztották, hogy a magzat egy interakcióra képes nagyon sok tudással és képességgel rendelkező kis ember. Már nagyon korán vannak az érzékszervein keresztül észleletei és kommunikál is, -például a mozgásával-, reagál az anya viselkedésére, érzelmeire.
De mégis, hogy is néz ki egy kapcsolatanalitikus folyamat, egy kapcsolatanalitikus ülés?
Általában a kismamák a várandósságuk 12. hetét betöltve jelentkeznek kapcsolatanalízisre. Az első két alkalom az ismerkedés jegyében zajlik. Először a várandósság körülményeiről, érzelmi vetületeiről beszélgetünk és arról, hogy miért is érezte úgy, a kismama, hogy jó lenne neki és magzattának, ha részt vennének egy ilyen folyamatban. A második alkalommal család a téma: az örökölt szülői minták, a családi legendáriumok a szüléssel kapcsolatban, hogyan fogadják a babát a családi körben, és természetesen nagyon fontos az édesapa családi konstellációija is.
A következő alkalommal pedig már a baba- mama kapcsolaton lesz a fókusz. Egy átlagos ülés esetében az első harmadban a kismama elmeséli az aktuális történéseket, beszámol arról, mi foglalkoztatja, majd ezután következik a relaxáció-imagináció folyamata. Az anyuka egy ágyra-kanapéra fekszik le és ott kényelembe helyezi magát. A kapcsolatanalitikus egy szöveget mond el, ami segíti az ellazulást, illetve bevezeti a kismamát a képzeletbeli térbe, a méhébe, ahol „találkozni” tud a babájával.
A találkozás egy nagyon egyedi élmény mindenki számára, van aki képzeletbeli képeket lát, van aki színeket, fényeket érzékel, nagyon sokan testi érzeteket, élményeket élnek át, gyakoriak az intuitív gondolatok, felismerések. Az édesanya a relaxáció során módosult tudatállapotba kerül- (ez ne rémítsen meg senkit: az álmodás is módosult tudatállapot és még sok féle képen természetes részei az életünknek ezek a más-állapotok). Ilyenkor olyan csatornák nyílinak meg számára, aminek segítségével egyre jobban tudja érzékelni a saját belső pszichés folyamatait, illetve a baba felől érkező jelzéseket is.
Az imagináció után visszatérünk a szemtől szembeni beszélgetés struktúrájába és együtt dolgozzuk fel a megélt élményeket.
Előfordulhatnak olyan órák, amikor nem imaginál a kismama, mivel olyan erőteljes témát hoz aznap, hogy annak megbeszélésére időt kell szánnunk.
A folyamat vége felé a szülésre-születésre való felkészülést előre megírt a szövegekkel segítjük, amelyek a magzat és az anya által megélt érzésekről szólnak, melyek a születés különböző fázisaiban jelennek meg. Ezeket az írásokat a kapcsolatanalitikus olvassa föl a relaxáció alatt, teret adva ezzel arra, hogy a páros mindkét tagja rezonálni tudjon az elhangzott mondatok tartalmával az átélés során.
A szülés előtt általában a 40. hét környékén köszönünk el egymástól. De itt még nincs vége a táncnak, mert várjuk vissza a babát és mamát egy plusz alkalomra, amikor átbeszéljük a szülésnek és a babával immár a kinti világban megélt kapcsolati élményeknek a tapasztalatait. Ezek a bababemutató alkalmak mindenki számára megmutatják a munka jól megérlelt gyümölcsét.